Az esküvő, ahol a vőlegényt fél órával a szertartás előtt ismertük meg, a menyasszonyt csónakkal rabolták el, és csak azután voltak hajlandó visszaadni – a ceremóniamester sikeres túsztárgyalásá-nak köszönhetően -, ha a vőlegény elénekli (vagy legalábbis úgy csinál, mintha) az “ószólemíjót”… Váratlan akciók, szerelem és a korcsolyaélezés szünetel a folytatásban!
Milyen az a vőlegény, akit egyszer sem látunk a szervezés folyamán, legalábbis a találkozókról mindig igazoltan maradt távol? Nos, elfoglalt. Ugyanis, amíg Orsi az esküvőt szervezte, Tamás a házuk felújításával foglalatoskodott, mesterembe-rekkel egyeztetett. Jó hírünk azonban, hogy Orsi olyan remek érzékkel, határozott elképzelésekkel vitte végig az esküvő szervezését, hogy azt a legkeményebb építési vállalkozó is megirigyelné.
A templomi szertartás rendben lezajlott, volt igen-igen, és akarom. Jelentjük, Tamás létezik, sőt, módfelett elegáns, délceg fiatalember, megnyerő stílussal, könnyed humorral, aki a hercegnői, légies szépségű Orsival igazán gyönyörű párt alkottak. Na, de még mielőtt teljesen bepárásodik a szemünk a sok romantikától, tegyünk említést a csokorról is, ami még a templomlépcsőn eldobódott, és szerencsésen el is kapódott.

Az esküvői vacsora, mulatság, és polgári szertartás helyszíne a Városligeti Műjégpálya volt, ahol korcsolyázók helyett most vízibiciklizők szelték vidáman a csónakázó tavacska habjait. Apropó… csónak! Ki gondolta volna még ekkor, hogy milyen fontos szerepe lesz az egyiknek… A jó időt természetesen a Cilinderesek elintézték, úgyhogy egyet sem kellett félnünk egy nagyobb (de kisebb) záportól sem, így a kreatív fotózás a várkertben igazán jól sikerült, Tamás világhírű modelleket meghazudtoló profizmussal, és végtelen türelemmel pózolt, kivárt, úgy maradt, ölelt, átfogott, puszilt, távolba meredt, Orsira nézett, napba nem hunyorgott, és fátylat dobott a levegőbe. És közben, mint két kisgyerek, cinkosan összemosolyogtak, amikor a fotós nem figyelt (és ha igen, akkor is) grimaszokat vágtak, és szerelmesen nevetgéltek, csókot loptak a másiktól, még akkor is, ha nem ez volt a “feladat”. Kettőjük összhangját látva megerősödött a gyanúnk, hogy valójában nem is az oltárnál, hanem az igen kimondása után, közvetlenül a kreatív fotózáson kezdődik egy pár igazi szövetsége, a bizonyos jóban-rosszban továbbgondolva: mosolyban és napsütésben megolvadván, pózokat kitartván…

Pont, mire a násznép elkezdte volna nagyon hiányolni az ifjú párt, sétáltak is vissza a hídon, ahol az autósok dudaszóval, integetve kívántak sok boldogságot nekik. Attila, a ceremóniamester egy rögtönzött meglepetés-sorfalat szervezett a násznép tagjaiból, így amikor Orsi és Tomi visszaértek, szeretet-alagút, vastaps és éljenzés várta őket! A vacsora, és az este további része zavartalanul zajlott, egészen a menyasszonytáncig…

Miután mindenki kedvére megpörgethette Orsit, a mit sem sejtő Tamás háta mögött vad szervezkedés kezdődött. Komplett szöktetési tervet talált ki néhány fiatalember, melyhez a ceremóniamester szövetségére is szükség volt (természetesen kaptak “továbbképzést” a túszejtők, miszerint menyasszony testi épségére vigyázni, ruha és frizura sem sérülhet, nem vihetik látótávolságon kívülre, stb.). Orsi csónakba került, és bizony mire felocsúdott Tamás, arája már a tengerész marconák karmai között volt, nem tehetett egyebet, mint túsztárgyalásba kezdett a ceremóniamester segítségével. A rablók – ismervén Tamás gyenge pontját – semmi mást nem voltak hajlandók elfogadni, csak ha az ifjú férj elénekli… izé… elóbégatja az “ószólemíjót”. Nos, nem térnénk ki a részletekre, elég az hozzá, hogy Orsi sértetlenül visszakerült a szárazföldre, férje karjaiba, a környék lakói pedig azóta is azon tűnődnek, hogy 2018. augusztus 11-én Placido Domingo, vagy Luciano Pavarotti, esetleg Enrico Palazzo énekét hallhatták, ahogy az éjszaka csendjébe hasított…

Csodás helyszín: TóPart Budapest
Szépséges fotók: Swartzenberger-Ludwán Gyöngyi (SchFoto)
Ruha: Organza Szalon
Torta: Suhajda Cukrászda
Csokor: